Vannak időszakok az életünkben, amikor a testünk suttogni kezd. Majd halk suttogásból néha kiáltás lesz. Talán fáradtabb vagy, másként alszol, érzékenyebb lettél. Vajon ez már a perimenopauza?
- Ábraham P. Krisztina

- aug. 23.
- 2 perc olvasás
Frissítve: okt. 2.
A félelmeink nyelvén – amit a perimenopauza valójában üzen
A perimenopauza nemcsak testi folyamat, hanem mély érzelmi és identitásbeli átalakulás is.
És ez az átalakulás – akármennyire természetes – félelmekkel jár.
Némelyik kimondható. Mások szégyenbe burkolóznak.
Ám minden félelem mögött ott rejlik egy vágy, egy szükséglet, amit sokszor elfelejtünk meghallani.
Ebben az írásban olyan félelmeket gyűjtöttem össze, amelyek sokunkban ott élnek. Néha kimondatlanul, néha suttogva, néha dörömbölve. De nem csak a félelemeket tártam fel. Melléjük tettem azokat a szükségleteket is, amelyekről ezek a félelemek suttognak.
🔹 1. Félek, hogy elveszítem a nőiességem.
Üzenete: A nőiségemről alkotott képem változik. Meg kell találnom benne az új igazságomat. Nem kívülről, hanem belülről.
🔹 2. Félek, hogy a testem elromlik vagy megváltozik.
Üzenete: Szeretnék bizalmat építeni újra a testemmel. Figyelemre, kapcsolatfelvételre vágyom.
🔹 3. Félek, hogy már nem leszek vonzó.
Üzenete: A vonzóságom már nem külső formákból épül. Vágyom arra, hogy szerethetőnek érezzem magam akkor is, amikor változom.
🔹 4. Félek az öregedéstől.
Üzenete: Attól félek, hogy elvesztem azt, aki voltam. De lehet, hogy most kezdhetem el megtalálni azt, aki vagyok.
🔹 5. Félek a kontroll elvesztésétől.
Üzenete: Biztonságra vágyom. Szeretném, ha figyelmet kapna a belső világom.
🔹 6. Félek, hogy egyedül vagyok ebben az egészben.
Üzenete: Kapcsolódásra és megértésre vágyom. Egy közegre, ahol nem kell többé rejtegetnem magam.
🔹 7. Félek, hogy már semmi új nem vár rám az életben.
Üzenete: Ott mélyen él a vágy, hogy éljek, örüljek, tapasztaljak – még ha nem is tudom, hogyan.
🔹 8. Félek, hogy nem fogok működni sem anyaként, sem társként.
Üzenete: Vágyom arra, hogy több legyek, mint a szerepeim. Hogy elég legyek.
🔹 9. Félek, hogy nem értem, mi történik a testemmel.
Üzenete: Szeretném érteni. Vágyom hiteles információra, ami nem ijesztget, hanem segít kapcsolódni.
🔹 10. Félek kimondani, hogy ez most nehéz.
Üzenete: Szeretnék őszinte lenni. Szeretném, ha lehetnék gyenge néha anélkül, hogy elhagynának.
A félelmek nem mindig az ellenségeink. Néha csak elfeledett üzenetek, amik várják, hogy meghallgassuk őket. Ha figyelünk rájuk, megmutatják, merre van dolgunk önmagunkkal.
Az átmenet nem a vég kezdete. Hanem a kezdődő énünk első mondata.
Ebben a folyamatban a testnek nem egy kritikus énre van szüksége. Támogató, együttműködő jelenlétre vágyik, amit leginkább mi tudunk neki megadni. Odafigyeléssel, öngondoskodással, önegyüttérzéssel.
Most eddig tudtunk eljutni. Amennyiben szeretnél értesítést kapni az újabb bejegyzések megjelenéséről, a lap legalján kérheted.
Amennyiben szeretnél célirányosan haladni és úgy ismered magad, hogy számodra motiváció lehet, ha nem egyedül vagy az úton, vedd fel velem a kapcsolatot. ITT megtalálod az elérhetőségeimet. Tudlak kísérni személyesen is és akár online is.
Megtalálsz a Facebookon is, ott is várlak szeretettel. IDE kattintva kinyílik az oldal.
Köszönöm, hogy elolvastad. Bízom benne, hogy inspiráltalak.


