Ábrahám P. Krisztinának hívnak. Mentálhigiénés segítő szakemberként és mediátorként dolgozom.
Az elmúlt években több, mint 3000 órát töltöttem egyéni és páros segítő beszélgetésekben. Embereket kísérek abban, hogy közelebb kerüljenek önmagukhoz, egyre pontosabban érzékeljék, mi történik bennük, és olyan kapcsolatokat tudjanak kialakítani, amelyekben önmaguk is jelen maradhatnak.
Az emberre bio-pszicho-szocio-spirituális lényként tekintek. Munkámban ezért a gondolatok és a kimondott szavak mellett figyelmet kapnak az érzelmek, a kapcsolati folyamatok, az idegrendszeri állapotok és a test jelzései is.
Ma idegrendszer alapú önismerettel és testközpontú érzelmi jelenléttel dolgozom. Ahhoz azonban, hogy ez lett a szakmai szemléletem alapja, hosszú személyes és szakmai út vezetett.
A céltudatos, elemző gondolkodás világából érkeztem
Mérnöktanárként, projektmenedzserként és kutatói munkában is dolgoztam. Az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában folytatott tanulmányaim tovább erősítették bennem a rendszerszintű és tudományos gondolkodást.
Szerettem összefüggéseket keresni, folyamatokat átlátni, célokat kitűzni és megtalálni az odavezető utat.
Mindig kíváncsi és bátor voltam. Ha valamit nem értettem, meg akartam érteni. Ha akadályba ütköztem, kerestem a megoldást.
Ezt a gondolkodásmódot ma is magammal viszem. A segítő munkámban is keresem az összefüggéseket, miközben már azt is tudom, hogy önmagunk megismerése több az önmagunkról való gondolkodásnál.
Sokáig a teljesítmény vitt előre
Sok éven át természetes volt számomra, hogy bírom, megoldom, továbbmegyek. Feladatokat és határidőket tartottam kézben, problémákat oldottam meg, és amikor valami nehézzé vált, még több energiát mozgósítottam.
Ennek az időszaknak része volt a kiégés is. Fontos tapasztalat lett számomra arról, mi történik akkor, amikor hosszú időn keresztül kevés figyelem jut a saját határainkra és szükségleteinkre.
Életem mélyebb fordulópontját azonban egy bántalmazó kapcsolat jelentette. Olyan messze kerültem önmagamtól, hogy egy idő után már abban sem voltam biztos, ki vagyok valójában.
Ekkor kezdtem pszichoterápiába járni.
Újra meg kellett találnom a kapcsolatot önmagammal
A pszichoterápia jóval több lett számomra, mint segítség egy nehéz élethelyzetben. Hosszú önismereti úttá vált, amely alapvetően formálta azt is, ahogyan ma az emberi működésre és az érzelmi biztonságra tekintek.
Újra meg kellett tanulnom felismerni, mit érzek, mire van szükségem és hol vannak a határaim. Amikor igent mondok, valóban igent akarok-e mondani? Amikor hallgatok, mi történik bennem? Mi az enyém, és mi az, amit már olyan régóta hallok kívülről, hogy a sajátomnak hiszem?
Lassan megtapasztaltam, hogyan lehet újra kapcsolódni a saját érzéseinkhez, szükségleteinkhez és belső határainkhoz, és hogyan születhet ebből egyre nagyobb belső biztonság.
Ma már azt is látom, milyen meghatározó ez abban, hogy kapcsolatban tudunk-e maradni önmagunkkal akkor is, amikor egy másik emberhez kapcsolódunk.
A testem egy másik utat is megmutatott
Ezzel párhuzamosan rendszeresen végeztem légző- és testtudatossági, Szamatha, Szatipatthána gyakorlatokat, valamint Vipasszaná meditációt. Ahogy egyre érzékenyebbé váltam a testem finom jelzéseire és a bennem zajló folyamatokra, az önmagamról és az emberi működésről alkotott képem is tágulni kezdett.
Olyan összefüggéseket kezdtem felismerni, amelyekhez korábban elsősorban gondolkodással próbáltam közel kerülni. Egyre inkább megtapasztaltam, hogy a test sokszor hamarabb jelez, mint ahogyan szavaink lesznek arra, ami bennünk történik.
A gondolkodás mellett megjelent egy másfajta tudás is: a figyelemből, a szerető kedvességből, a jelenlétből és a közvetlen belső tapasztalatból születő felismerés.
Innen vált számomra egyre fontosabbá a testközpontú érzelmi jelenlét: annak megtapasztalása, hogy nem feltétlenül kell megváltoztatnunk azt, ami bennünk történik. Megtanulhatunk jelen lenni vele, teret adni neki és érzékelni, merre visz tovább.
Az önismeret számomra sajátélmény is
A pszichoterápiában elkezdődött önismereti út később többféle módszerben folytatódott és mélyült tovább.
150 óra bibliodráma és pszichodráma, 150 óra fókuszolás, valamint a szocio- és komplex művészetterapeuta képzésem részeként 120 óra sajátélményű művészetterápiás önismereti folyamat van mögöttem.
Ezekben újra és újra megtapasztalhattam, milyen különbség van aközött, hogy valamit már értek magamról, és aközött, hogy kapcsolatba is tudok kerülni azzal, ami bennem történik.
Számomra ma ezt is jelenti az önismeret: érzékelni a test jelzéseit, felismerni az érzelmi és idegrendszeri állapotainkat, a szükségleteinket és a határainkat, és egyre inkább képesnek lenni arra, hogy automatikus reagálás helyett jelen tudjunk maradni.
Segítő szakemberként pedig a saját önismereti munkát szakmai felelősségnek is tekintem.
Ma mindebből együtt dolgozom
Mentálhigiénés szakemberként és mediátorként ma már több, mint 3000 órányi segítői tapasztalatból, a szakmai képzéseimből és a sajátélményű utamból egyaránt merítek.
Jelenleg szocio- és komplex művészetterapeuta, valamint fókusztréner képzésben veszek részt. Korábban Pszichológiai elsősegély és traumaérzékenyítő tréner, valamint jógaoktatói képzettséget szereztem.
A korábbi elemző és rendszerekben gondolkodó részem ma is velem van. Ehhez társult az évek során a pszichológiai és kapcsolati folyamatok mélyebb megértése, valamint az a fajta érzékeny jelenlét, amely a testben megjelenő tapasztalatot is észreveszi.
Ebben a szemléletben dolgozom ma: idegrendszer alapú önismerettel, testközpontú érzelmi jelenléttel és az érzelemszabályozás olyan megközelítésével, amelyben a cél nem az érzések kontrollja, hanem annak növekvő képessége, hogy együtt tudjunk maradni önmagunkkal és a másikkal akkor is, amikor valami nehéz történik bennünk.
A biztonságos kapcsolat sem mentes a konfliktusoktól, ám egy ilyen kapcsolatban a kapcsolódás nem fáj...
Kapcsolataink által látunk rá önmagunkra, azonban ugyanezen kapcsolatok görbe tükröt is tarthatnak nekünk. Olykor olyanokat is, amelyekben nagyon sokat sérülhetünk.
Van néhány támpont, amelyek segíthetnek nekünk abban, hogy kapcsolataink biztonságossá váljanak: 1. Saját valódi szükségleteink tudatosítása; 2. Hétköznapi működési módjainkra történő rálátás; 3. Szükségleteink és érzéseink megkülönböztetése; 4. Érzelmeink és szükségleteink békés kifejezése; 5. Mások szükségleteinek meghallgatása; 6. Önmagunk megismerése annyira, hogy fel tudjuk vállalni milyen keretek között tudunk valakivel együttműködni;
Ajánlom neked szeretettel Virginia Satir, A családi együttélés művészete c. könyvében található Önértékelési nyilatkozatát...
Virginia Satir Önértékelési nyilatkozat
„Az egész világon senki sem pontosan olyan, mint amilyen én vagyok. Minden, ami belőlem származik, hitelesen az enyém, mert egyedül én választottam ki. Mindent vállalok magammal kapcsolatban, a testemet, az érzéseimet, a számat, a hangomat. Vállalom minden tettemet, akár mással, akár saját magammal kapcsolatosak. Vállalom a fantáziáimat, az álmaimat, a reményeimet és a félelmeimet. Vállalom az összes diadalomat és sikeremet, az összes kudarcomat és hibámat. Mivel teljesen vállalom önmagam, képes vagyok bensőségesen megismerkedni önmagammal. Ha így teszek, szeretni tudom magamat és barátságosan tudok viselkedni önmagam minden részével. Tudom, hogy vannak olyan oldalaim, amelyek zavarnak, és vannak olyanok is, amelyeket nem ismerek. De ameddig barátságos vagyok magammal és szeretem magam, biztathatom önmagam, és reménnyel telve kereshetek megoldásokat zavaraimra és önmagam megismerésének módjaira. Akármilyen is a megjelenésem, és akármilyennek is hallanak mások, bármit mondok vagy teszek, bármit gondolok és érzek egy adott helyzetben, az hitelesen én vagyok. Később, ha esetleg kiderül, hogy bizonyos dolgokban nem volt helyénvaló, ahogy megjelentem, beszéltem, gondolkodtam és éreztem, akkor képes leszek a nem helyénvalót elvetni, és megtartani, ami megmarad. Találni valami újat ahelyett, amit elvetettem. Látok, hallok, érzek, gondolkodom, beszélek és cselekszem. Megvannak az eszközeim a túléléshez, ahhoz, hogy közel legyek másokhoz. Hogy termékeny legyek, s meglássam a világ, az emberek és a rajtam kívül álló dolgok értelmét és rendjét. Vállalom magam, ezért tudom magam alakítani. Én én vagyok, és rendben vagyok.”