Szakmai alapok
____________________________
További képzések
____________________________
Sajátélmény és tapasztalat
____________________________
3000+ óra egyéni segítő beszélgetés
Többéves egyéni pszichoterápiás sajátélmény
150 óra bibliodráma és pszichodráma
150 óra fókuszolás
120 óra művészetterápiás sajátélmény
Ábrahám P. Krisztinának hívnak és ez az én történetem
Egy egészen más pályát építettem
Több, mint tíz évig projektmenedzserként dolgoztam. Mérnöktanári mesterdiplomát szereztem, majd az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában folytattam tanulmányokat. Kutattam, tanulmányokat írtam, konferenciákra jártam.
Szerettem összefüggéseket keresni, folyamatokat átlátni, célokat kitűzni és megtalálni az odavezető utat. Ha valamit nem értettem, meg akartam érteni. Ha akadályba ütköztem, kerestem a megoldást.
Sokáig a teljesítmény vitt előre
Sok éven át természetes volt számomra, hogy bírom, megoldom, továbbmegyek. Feladatokat és határidőket tartottam kézben, problémákat oldottam meg, és amikor valami nehézzé vált, még több energiát mozgósítottam.
Ennek az időszaknak része volt a kiégés is. Már egy kimerült állapotban ért életem következő, mélyebb fordulópontja. A házasságomban kialakult bántalmazó kapcsolati működés.
Olyan messze kerültem önmagamtól, hogy egy idő után már abban sem voltam biztos, ki vagyok valójában.
Ekkor kezdtem pszichoterápiába járni.
Újra meg kellett tanulnom kapcsolódni önmagammal
A pszichoterápia jóval több lett számomra, mint segítség egy nehéz élethelyzetben. Alapvetően formálta azt is, ahogyan ma az emberi működésre és az érzelmi biztonságra tekintek.
Újra meg kellett tanulnom felismerni, mit érzek, mire van szükségem és hol vannak a határaim. Amikor igent mondok, valóban igent akarok-e mondani? Mi történik bennem, amikor hallgatok? Mi az enyém, és mi az, amit már olyan régóta hallok kívülről, hogy a sajátomnak hiszem?
Lassan megtapasztaltam, hogyan lehet újra kapcsolódni a saját érzéseimhez, szükségleteimhez és belső határaimhoz, és hogyan születhet ebből egyre nagyobb belső biztonság.
Ma már azt is látom, milyen meghatározó ez abban, hogy kapcsolatban tudunk-e maradni önmagunkkal akkor is, amikor egy másik emberhez kapcsolódunk.
A testem egy másik utat is megmutatott
Ezzel párhuzamosan rendszeresen végeztem légző- és testtudatossági gyakorlatokat, Szamatha, Szatipatthána és Vipasszaná meditációt. Ahogy egyre érzékenyebbé váltam a testem finom jelzéseire és a bennem zajló folyamatokra, az önmagamról és az emberi működésről alkotott képem is tágulni kezdett.
Egyre inkább megtapasztaltam, hogy a test sokszor hamarabb jelez, mint ahogyan szavaink lesznek arra, ami bennünk történik.
A gondolkodás mellett megjelent egy másfajta tudás is: a figyelemből, a jelenlétből és a közvetlen belső tapasztalatból születő felismerés.
Innentől egyre fontosabbá vált számomra a testközpontú érzelmi jelenlét. Jelen lenni azzal, ami történik, teret adni neki, és érzékelni, merre visz tovább.
Az önismeret számomra sajátélmény is
A pszichoterápiában elkezdődött önismereti utam később többféle módszerben folytatódott és mélyült tovább.
Ezekben újra és újra megtapasztalhattam, milyen különbség van aközött, hogy valamit már értek magamról, és aközött, hogy kapcsolatba is tudok kerülni azzal, ami bennem történik.
Segítő szakemberként a saját önismereti munkát szakmai felelősségnek is tekintem.
Ma mindebből együtt dolgozom
A korábbi elemző és rendszerekben gondolkodó részem ma is velem van. Ehhez társult az évek során a pszichológiai és kapcsolati folyamatok mélyebb megértése, valamint az a fajta érzékeny jelenlét, amely a testben megjelenő tapasztalatot is észreveszi.
Ma idegrendszer alapú önismerettel és testközpontú érzelmi jelenléttel dolgozom. Az érzelemszabályozás számomra nem az érzések kontrollját jelenti, hanem annak növekvő képességét, hogy kapcsolatban tudjunk maradni önmagunkkal és a másikkal akkor is, amikor valami nehéz történik bennünk.
Érzelemkezelés, érzelmi napló, támogató kommunikáció, biztonságos kapcsolatok, érzelmek és szükségletek, kapcsolati dinamikák, öngondoskodás...
Véleményformálás, érzelemkifejezés, időkérés, egymás tisztelete, az emberi méltóság megtartása, a kérdezés és a nemet mondás szabadsága...
A csalódás napról napra épült benned, amit sokáig el tudtál kendőzni. Megnyugtatott a gondolat, hogy ügyes vagy, mindenre is van erőd. Hasznos vagy, sokat kibírsz. Rejtett belső hiányokat pótolt, régi, téves értelmezéseket követett a sikerélményed...
Keresi azt az ént, aki lehet, de még nem volt és nem is tudja pontosan, hogy milyen lesz. Hatalmas átmenet és éppen ezért megrázó a szülő számára is. Ilyenkor próbára teszi a türelmet, a nyitottságot, a rugalmasságot és magát a kapcsolatot. Ez az az időszak...
Ajánlom neked szeretettel Virginia Satir, A családi együttélés művészete c. könyvében található Önértékelési nyilatkozatát...
Virginia Satir Önértékelési nyilatkozat
„Az egész világon senki sem pontosan olyan, mint amilyen én vagyok. Minden, ami belőlem származik, hitelesen az enyém, mert egyedül én választottam ki. Mindent vállalok magammal kapcsolatban, a testemet, az érzéseimet, a számat, a hangomat. Vállalom minden tettemet, akár mással, akár saját magammal kapcsolatosak. Vállalom a fantáziáimat, az álmaimat, a reményeimet és a félelmeimet. Vállalom az összes diadalomat és sikeremet, az összes kudarcomat és hibámat. Mivel teljesen vállalom önmagam, képes vagyok bensőségesen megismerkedni önmagammal. Ha így teszek, szeretni tudom magamat és barátságosan tudok viselkedni önmagam minden részével. Tudom, hogy vannak olyan oldalaim, amelyek zavarnak, és vannak olyanok is, amelyeket nem ismerek. De ameddig barátságos vagyok magammal és szeretem magam, biztathatom önmagam, és reménnyel telve kereshetek megoldásokat zavaraimra és önmagam megismerésének módjaira. Akármilyen is a megjelenésem, és akármilyennek is hallanak mások, bármit mondok vagy teszek, bármit gondolok és érzek egy adott helyzetben, az hitelesen én vagyok. Később, ha esetleg kiderül, hogy bizonyos dolgokban nem volt helyénvaló, ahogy megjelentem, beszéltem, gondolkodtam és éreztem, akkor képes leszek a nem helyénvalót elvetni, és megtartani, ami megmarad. Találni valami újat ahelyett, amit elvetettem. Látok, hallok, érzek, gondolkodom, beszélek és cselekszem. Megvannak az eszközeim a túléléshez, ahhoz, hogy közel legyek másokhoz. Hogy termékeny legyek, s meglássam a világ, az emberek és a rajtam kívül álló dolgok értelmét és rendjét. Vállalom magam, ezért tudom magam alakítani. Én én vagyok, és rendben vagyok.”