Egy tér, ahol abból indulunk, ami most benned történik.
Az egyéni konzultáció előtt nem szükséges előre pontosan tudnod, mi a problémád, mit szeretnél „megoldani”, vagy hogyan kellene megfogalmaznod azt, amiért érkezel. Az első alkalom arra is lehetőséget ad, hogy együtt lássunk rá arra, hol vagy most, és mire lenne szükséged a közös munkában.
Először megérkezünk
Nem azzal kezdünk, hogy elmeséled, miért jöttél.
Először adunk néhány pillanatot annak, hogy valóban megérkezz.
A légzés, a figyelem és a test összeölelkezésével megérkezünk a jelen pillanatba.
Innen fordulunk befelé: mi van most benned? Mi az, ami éppen hozzáférhető? Mi van legfelül?
Lehet, hogy ugyanaz, amiről előre elhatároztad, hogy beszélni szeretnél. És lehet, hogy valami egészen más.
Innen indulunk.
Nem csak arra figyelek, amit mondasz
Figyelek arra is, ami a szavaid mögött történik.
Ha mesélsz valamiről, és közben megjelenik valami, amit talán még te sem neveztél meg, megállhatunk egy pillanatra. Lehet, hogy kérdezek. Lehet, hogy visszajelzem, amit érzékelek. Máskor egyszerűen hagyok időt arra, hogy te magad próbáld megközelíteni: mi ez benned?
Nem sietünk tovább csak azért, mert már értjük a történetet.
Érzelmekben is időzünk. Abban is, ami könnyen jön, és abban is, amit nehéz közel engedni.
Közben pedig nem kívülről figyellek.
Én is benne vagyok a kettőnk között alakuló kapcsolatban.
Kérdezek, pontosítok, visszajelzek, érvényesítek. Néha azt is megosztom veled, mi jelenik meg bennem, miközben veled vagyok.
Így a közös tér maga is a folyamat részévé válik.
Egy hely, ahol lassan megtapasztalhatóvá válhat, hogy valamit meg lehet mutatni úgy is, hogy a másik nem ijed meg tőle, nem akarja gyorsan eltüntetni, nem ítéli meg, és nem fordul el.
Néha éppen ettől mer előbújni az is, amit eddig a legnehezebb volt megmutatni.
Lassan valami
változni kezd
A klienseim gyakran nem egy nagy felismerésből veszik észre, hogy valami változik, hanem a hétköznapokban.
Tisztábban kommunikálnak. Könnyebben érzékelik, mi történik bennük, miközben a másikra is képesek figyelni. Bátrabban próbálnak ki új működéseket, és egyre kevésbé érzik úgy, hogy erőből kellene másképp csinálniuk valamit.
Van, aki arról mesél, hogy csendesebbek lettek a gondolatai. A korábbi vívódások veszítenek az erejükből, valami belül kisimul.
Más azt veszi észre, hogy már nem érinti olyan élesen minden, miközben többet érzékel abból, ami körülötte van. Mintha színesebb lenne a világ.
Közben változhat valami abban is, ahogyan önmagukhoz viszonyulnak.
Egyre természetesebbé válik, hogy ők is fontosak. Nem azért, mert sikerült erről meggyőzniük magukat, hanem mert egyre inkább belülről érzik.